ORVOS-BETEG  KOMMUNIKÁCIÓ

E szerteágazó témakört részben a szakirodalom megállapításai mentén, részben Bódor Mária rendkívül érdekes és megrázó előadása alapján, az onkológiai terület példáján tárgyalták a résztvevők. Az orvos-beteg kommunikáció jelentősége a beteg compliance kialakításában kiemelkedő – jegyezték meg a résztvevők. A nem megfelelő kommunikáció a beteg együttműködésének elmaradásához, párhuzamos igénybevételekhez, s akár komoly ellátási hibákhoz vezethet. (Pl. gyógyszer-mellékhatások). Az ellátási szintekből, szakmai specializációból és a vizsgálatok nagy számából adódóan, a betegek mozgása a rendszerben igen intenzív, ami értelemszerűen a kommunikációs interakciók számát is növeli.  A résztvevők megjegyezték, hogy a betegek, így például az onkológiai ellátásba bekerülő betegek, gyakran nem tudják, hogy ki a tulajdonképpeni kezelőorvosuk, s mely problémájukkal kihez fordulhatnak. Az ellátók közötti intenzívebb kommunikáció, protokollok és tájékoztató anyagok rendelkezésre állása segítheti a betegtájékoztatási feladatok megosztását és az információáramlás fennakadásainak mérséklését.

A problémák meghatározása során megállapításra került, hogy a betegeket és hozzátartozókat gyakran nem, vagy nem megfelelően vonják be az ellátási folyamatba, ill. bizonyos esetekben „közvetítő, tolmács” szerepet rónak rájuk az egyes ellátási szintek közötti kommunikációban. Az orvos és asszisztens általi személyes betegtájékoztatást az időhiány, ill. az írásos háttéranyagok hiánya egyaránt negatívan befolyásolja. Nem állnak továbbá rendelkezésre olyan kommunikációs protokollok, amelyek segítenék az ellátókat a betegtájékoztatásban, holott bizonyos krónikus betegségek, beavatkozások, vizsgálatok tekintetében ezek különösen hasznosak, szükségesek lennének. Ugyanakkor az alternatív információforrások megjelenése (internet, média, természetgyógyászok) és a tévhitek eloszlatásának szükségessége szintén jelentősen és nem feltétlenül csak pozitív irányban befolyásolják az orvos-beteg kommunikációt.

Az orvos-beteg kommunikáció nehézségei között tárgyalták a résztvevők az átadott információ értelmezését segítő és gátló tényezőket, technikákat s megállapodtak abban, hogy a kiegyensúlyozott orvos-beteg kapcsolatban mind az orvosnak, mind pedig a betegnek felelőssége és befolyása van a kommunikációs interakciós alakulására. (így pl. a szakzsargon-mentes, érthető beszéd, a beteg előzetes ismereteinek figyelembevétele, körültekintő felvilágosítás az orvos felelőssége, de a beteg aktív együttműködése, a kapott információ feldolgozásának képessége elengedhetetlen a kommunikáció eredményességéhez). „Az orvos általában abból indul ki, hogy a beteg úgyis tudja, hogy mit kell kérdeznie. Az orvos többnyire azt feltételezi, a beteg úgyis tudja, mit kell elmondania”- felfogás gyakran érvényesül és gátolja a gördülékeny, a beteg és az orvos partneri együttműködésére épülő információcserét.

A résztvevők megjegyezték: a beteg bevonásának mértéke, módja tekintetében nem egyértelműen értenek egyet a szakemberek. Vannak, akik akár még a szakmai team megbeszéléseken is szükségesnek tartják a beteg jelenlétét, mások szerint meg kell találni, meg kell teremteni azokat a helyzeteket, és módszereket, eszközöket, amelyek elősegítik a beteg és a hozzátartozók célzott tájékoztatását, bevonását. Felhívták a figyelmet a betegágy melletti szakmai kommunikáció veszélyeire is, amely – miközben szükségességét senki nem vitatja – alapvető kommunikációs kultúra és készségek meglétét feltételezi a szakemberek részéről.

Összeállította: Dékán Zita

A BETEGBIZTONSÁGI FÓRUM 2009/2010 tanévi programjához várjuk az érdeklődők ötleteit, véleményét. A program tervezetet a beérkező javaslatok figyelembe vételével augusztus végén tesszük közzé.

TOVÁBBI INFORMÁCIÓ

Szakmai vezető: Dr. Belicza Éva                                               Program információ:

Tel: 06 1 488 7617, belicza@emk.sote.hu                                  Tel: 06 1 488 7600, neves@emk.sote.hu

TOVÁBBI INFORMÁCIÓ: